Őriszentpéter története

Az első települési emlékek a római korból származnak. Őriszentpéter területén a Zala egyik fontos átkelőhelye volt, ami mellett egy jelentős település alakult ki nyilván több mint állomás, de az írásos források, az ásatásokból előkerült feliratok nem segítenek a település nagyságának, jogállásának tisztázásában. Minden esetre a közlekedési fekvés később is meghatározó lesz Őriszentpéter életében.

A középkor elejéről eleve kevés írásos emlékünk maradt, ráadásul az ország ezen sarka csak lassan „polgárosult”, hiszen évszázadokig a nyugatról, délnyugatról érkező támadások ellen védő gyepű része volt a nevével is ezt bizonyító Őrség.

Minden esetre a hadak útján, nem túl biztonságos helyen fekvő térség egyik központi helye már a kezdetektől Őriszentpéter volt. Ezt neve is mutatja, hiszen tipikusan olyan név, amit templommal rendelkező települések viseltek.

A templom megléte (amit nagyjából 1200-tól vitathatatlan tényként kezelhetünk) ugyanis arról árulkodik, hogy az államalapítás utáni időkben már korán kiemelkedett a szomszédok sorából Őriszentpéter.

Szent István törvénykönyve előírja, hogy minden tíz falu építsen templomot. Nyilván nem a legjelentéktelenebb lett az épület helyszíne, ráadásul a templomba kötelező volt eljárni, legalább vasárnaponként, amit azzal igyekeztek sok helyen „népszerűbbé” tenni, hogy vasárnap (vásárnap) piacot is tartottak a templom előtt. Ehhez olyan településre volt szükség, amelyik jól megközelíthető, több szomszédjával is utak kötik össze, a tíz falu halmazában középtájon fekszik, azaz központi fekvése van.

A templom védőszentjéről történő névadás tehát azt bizonyítja, hogy igen korán előnyre tett szert Őriszentpéter a környező falvakkal szemben, még ha csak egy szempontból is.

Mivel az őrök kiváltságos népek voltak (nem tartoztak földesúr alá, de nem is számítottak nemesnek), a környéken sokáig nem épültek úri lakok, kastélyok, várak, illetve nemzetségi monostorok, úri adományból alapított szerzetes kolostorok. Márpedig az ilyen helyek sokat segítettek egy-egy település fejlődésében, mivel az írástudó egyházi személyek, illetve a biztonságosabb, időt állóbb épületek vonzották magukhoz a központi funkciókat. Nagyon sok kisebb település így lett járási vagy megyei székhely, miközben megyéjében, járásában fontosabb, forgalmasabb települések is akadtak. Az Őrség különleges helyzetéből adódóan itt csak annak van értelme, hogy azt kutassuk: valóban az Őrség fővárosa volt-e Őriszentpéter.

A középkorban ennek semmi nyoma. Az őrségi „önkormányzat”, az őrök maguk választotta vezetője, bírósága nyilván nem igényelt olyan adminisztrációt, olyan hivatali helyiséget, amit külön egy adott helyen fel kellett volna építeni, ezért minden bizonnyal éppen az a falu volt a központ, ahol az őrök hadnagya élt, lakott. A hivatal pedig egy láda lehetett, ahol a néhány iratot őrizték.

A török időkig egyszer fordul elő, hogy Őriszentpétert városként (természetesen mezővárosként) említik, ami akár elírás is lehet, tehát nem bizonyító erejű. Ennél fontosabb az, hogy a kora középkori templomot felhasználva erődített hely, kis létszámú helyőrség jön létre Őriszentpéteren. Nagy katonai jelentőségre nem tesz szert, így a település sem tudott sokat profitálni a véghely létéből, talán csak annyit (és ez az ország sok-sok örökre elpusztult falujának sorsát ismerve nem is kis dolog), hogy nem lett lakatlan, nem néptelenedett el a közbiztonság, a létbiztonság, az anyagi biztonság maximális hiányával jellemezhető időkben.

Ennél persze többről van szó, hiszen a török előtti idők forrásaiból tudjuk, hogy a XVI. századtól kiváltságait elvesztő Őrség települései (a Batthyány család 1524 óta birtokolta a tájat) milyen összeggel adóztak a földbirtokosoknak. Őriszentpéter fölénye a többi faluhoz képest már ekkor megmutatkozott.

A XVII-XIX. századokon végig húzódó pereskedések a földesúrral szerencsére bőséges adattal szolgálnak a település múltjának feldolgozásához. Ezekből kiderül, hogy a többi településsel együtt tiltakozik a terhek növekedése ellen, de az is, hogy jobban viseli azokat. A falu egyre gyarapodik, népessége nő, foglalkozási szerkezete pedig egyre inkább a mezővárosokéra kezd hasonlítani. Ennek oka egyrészt a még mindig meglévő, bár közigazgatási, jogi szempontból sosem kodifikált központi szerepköre, másrészt pedig az, hogy a bőségesen rendelkezésre álló földterület a sajátos domborzati és éghajlati viszonyok, valamint a gyenge talaj miatt viszonylag kevesebb embernek tudnak a mezőgazdaságban megélhetést biztosítani, ezért egyre több iparos jelenik meg a településen.

A XIX. század elején egy feljegyzés tanúsága szerint, hogy Őriszentpéter mezőváros, bár az átlagosnál kevesebb szabadságjoggal (nyilván a fent említett okoknál fogva nem tudott több kiváltságot „vásárolni”), ugyanakkor jelentős marhavásárai vannak. Ez már komoly bizonyíték lenne, de sajnos, hamar el is veszett a városi cím: Fényes Elek, a híres magyar statisztikus a század közepén már ismét mint falut említi Őriszentpétert.

Már pedig Őriszentpéter központi helyzete, fekvése a XIX-XX. században egyre inkább központi szerepkörökben, újabbak megjelenésében öltött testet, folytonosan napirenden tartva a várossá, de legalábbis közigazgatási központtá válás kérdését. Érdekes módon azonban immár nem a falu lakossága a kezdeményező. A monarchiában alakuló modern polgári Magyarország közigazgatása, államigazgatása ugyanis egyre több olyan funkcióval, intézménnyel, hatáskörrel ruházta fel Őriszentpétert, amelyek a járásszékhelyekhez hasonlóvá tették a községet.

Az előrelépés egyik útja az iparosodás, a gazdasági fejlődés, a másik pedig, az előbbitől nehezen elválasztható módon, a járásszékhely szerepkör elérése. Valójában ugyanis a városi cím puszta öncél, a kor viszonyai között inkább a fejlődés érdekében tett erőfeszítések elismerése az állam részéről, ami ugyanakkor igen drága ajándék volt, hiszen több gazdag település kifejezetten visszautasította a címet annak megterhelő anyagi vonzatai miatt.

A templom, a vásár, az egyre bővülő alapfokú oktatás mellett újként jelent meg a csendőr őrsparancsnokság. 1884-től 1945-ig változó illetékességi területtel, de működött ilyen Őriszentpéteren. Ezt később rendőrség (rendőrőrs, majd később körzeti megbízotti székhely) váltotta fel, illetve a belügyi szervek egy másik fegyveres testülete, a határőrség. 1949-től határőr század, majd zászlóalj (tehát egy magasabb szervezeti egység), majd a szomszédos országokkal fennálló külpolitikai helyzet enyhülésével ismét század, végül már csak határvadász őrs működik a községben.

A nem fegyveres állami szervezetek közül a posta is a XIX. század második felében, 1864-től jelent meg. Bár nem tűnik nagy dolognak, abban a korban fontos szerepkört jelentett egy-egy székhely település számára, napjainkban pedig újból felértékelődik a kistelepülések postahivatalainak bezárása, a mozgó posták megszervezése idején.

A római időktől fontos út vezetett át Őriszentpéteren, majd később is postaút létezett (ha postahivatal sokáig nem is), de az állami közutakat kezelő szervezetnek csak Trianon után telepedett meg egy egysége a faluban. Sajnos, ez 1950-ben megszűnt, de a fent említett egyéb hivatalokkal, állami szervekkel együtt azt jelezték, hogy a hatalom Őriszentpétert a lehetséges központok között tartja számon.

Természetesen a lakosság, a civil szféra is sokat tett ebben a tekintetben, hiszen takarékpénztár, ipartestület, különböző gazdálkodó és iparos szervezetek, illetve polgári egyesületek alakultak, kiemelve ezáltal a községet a környezetéből. Tulajdonképpen a település infrastruktúrájában, különösen a humán és intézményi infrastruktúrájában beállt változások, előrelépések egy lappangó városodás, városiasodás jeleiként foghatók fel.

Úgy látszik azonban, hogy adódott fontosabb dolog is, mert az I. világháborúig nem merült fel többször az ötlet. A háború után az új országhatárok miatt ismét előkerült a kérdés, de megint csak elmaradt a rendezése. A II. világháború után megint előkerült a közigazgatás átszervezésének szükségessége, immár nem is elsősorban a háború következményei (ami a határokat illeti, nem történt változás Trianon óta), hanem az új helyzethez, a szocialista államrendhez való igazodás, a vármegyék, járások és települési önkormányzatok helyére lépő tanácsrendszer kényszere miatt.

Ennek megfelelően 1950-ben ismét téma az őrségi járás, Őriszentpéter központtal, de aztán megint, sokadszor elmarad, még ha más-más okokból is.

A legutóbbi fejlemények azonban továbbra is azt bizonyítják, hogy Őriszentpéter nem pusztán az Őrség „fő helye”, ahogyan a középkor óta több forrásban megnevezték, hanem fővárosa is, „fő városa”!

1971-ben, a nagyszabású közigazgatási reform, az OTK (Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció) következtében Őriszentpéter nagyközség lett, ami ismét a kvázi-városi helyzetének elismerése, bár központi szerepkörei ekkor nem az egész Őrségre, hanem csak szűkebb környezetére terjednek ki.

A járások megszüntetése után kialakított városkörnyékek rendszerében Őriszentpéternek nem jutott szerep, de hamarosan ezeket is felváltották a kistérségek. Vas megyében először hét kistérséget alakítottak ki, de a rendszer hamarosan felülvizsgálatra került és a megyében kilenc kistérség alakult. Ennek értelmében Őriszentpéter újból központként került elismerésre.

2005. július 1-ével Őriszentpéter Városi státuszt kapott. A 2012-es közigazgatási reform részeként felálló új járási rendszerben Őriszentpéter a Körmendi Jároshoz tartozik.